Macskás vénasszony

Sok rosszat megéltem már, 
túléltem a legrosszabb rémálmom.
Eltűnt a fény, örökké tartónak tűnt a sötétség.
Csak őszinte szeretetre vágytam,
de rettegtem, nem bírok ki még egy csalódást. Így hát, vártam.
Ezalatt akár a sajátomban, mások szemében is tengernyi fájdalmat láttam.
De egyszer csak megjelentél és felgyúlt bennem a remény szikrája.
Talán most idővel sikerülhet,
és nem lesz több visszautasítás.
De kiderült, szokás szerint tévedtem.
Nem rám vártál, nem én kellek,
csak barátság, ami neked kell.
Kiborultam, sírtam, fáj, 
de lassan már megszokom.
Évek múltán ha eszedbe jutok talán:
Én lettem a macskás vénasszony,
ki nem visel már el több visszautasítást!