Átmeneti üresedés

Abból ítélsz, amit látsz, azt hiszed, távolságtartó vagyok
és nem keresem a társaságot, csak azért, mert nem állok le beszélgetni akárkivel.
Azt mondod, nem értesz, pedig lehámozol rólam rétegeket, mégis egyre több lesz.
Pedig, ha tudnád, hogy amiket lehámoztál, már nem építem vissza,
hogy odaadnám az összes szeretetem, csak félek, hogy megint megsebeznek.
Csak remélni tudom, hogy nem szerepel a terveid között, hogy bánts.
De látom már, és úgy érzem, mintha egy valóság showban lennék
és Te lennél a fődíj, amiért megy a harc.
A győztes mindent visz, a vesztes alul marad, elkullog.
Én ebben nem akarok részt venni, minden porcikám ellenáll. Nem fogok sorban állni.
Inkább önként távozom, maradnak még úgyis körülötted sokan.
Ha le akarod zárni, én nem fogok az utadban állni, nem akarlak zavarni.
Csak intek neked minden jót kívánva.
Igaz, most megint egy átmeneti üresedés keletkezett szívem mélyén,
mert azt hittem, tényleg lehetünk barátok, ahogy mondtad.
De nem így lett, vesztettem. Tovább megyek.
Talán lesz más, aki betölti az űrt a szívemben.